Tények, amiket mindenkinek jó lenne ismerni:
- A sót tévesen démonizálják a magas vérnyomás egyik fő okozójaként. A nátrium-kálium arány és a magas cukortartalmú, feldolgozott élelmiszerekből álló étrend sokkal nagyobb szerepet játszik a betegségben.
- A sóhiány - nátriumhiány igen kellemetlen tüneteket okozhat: pl. izomfáradtság, az izomfeszülés, a görcsök és a szívdobogás. Ezek a tünetek megszűnhetnek, ha több sót adunk az étrendünkhöz.
- Az 1600-as években az emberek átlagosan akár 100 gramm sót is elfogyasztottak naponta sózott tőkehalak, heringek és húsok formájában. Ma a legtöbben napi 10 gramm sót vagy annál kevesebbet fogyasztanak, arányaiban mégis sokkal többen szenvednek magas vérnyomásban.
- Az alacsony nátriumtartalmú étrend csökkentheti a vérnyomást, ez azonban nem feltétlenül jelenti a szív- és érrendszeri események kockázatának csökkenését. Sőt, a vérnyomáscsökkenés akár még káros is lehet, mivel növelheti a pulzusszámot, valamint az esések és törések kockázatát, nem beszélve a fontos szervek romló vérellátásáról
- Az alacsony nátriumtartalmú étrend ronthatja az összkoleszterinszinten belül a nagy sűrűségű lipoproteinek (HDL) arányát, valamint inzulinrezisztenciát idézhet elő, ami növeli a trigliceridszintet és az inzulinszintet.
- A teljes populáción belül vannak olyan csoportok, akiknek kifejezetten figyelniük kell rá, hogy elég sót fogyasszanak, valamint léteznek olyan betegségek, amelyek a magasabb nátriumvesztés révén növelik a sószükségletet.
Fontos tudnivaló: 1 g nátrium 2,5 g sóban található.
Míg káros mennyiségű sót fogyasztani valójában elég nehéz, könnyen előfordulhat, hogy valaki túl keveset fogyaszt belőle.
A sót a történelmünk során széles körben és rendszeresen használtuk. Régen az emberek valójában több mint tízszer annyi sót fogyasztottak, mint manapság, mivel a hűtőszekrények feltalálása előtt a sózás volt az elsődleges módja az élelmiszerek tartósításának. A japánok és a dél-koreaiak élnek a legtovább, holott ők fogyasztják a legtöbb sót.
A magas vérnyomás, az elhízás és a cukorbetegség 1900-as évek elején kezdődő elterjedése valójában párhuzamosan zajlott a sófogyasztás csökkenésével, mivel a hűtőszekrény az 1930-as és 40-es években vált nagyon elterjedtté. Vagyis a sóbevitel igazából csökkent, miközben a krónikus betegségekben szenvedők száma nőtt.
A vérnyomás valóban csökkenhet, ha csökkenti az ember a sófogyasztását. A probléma az, hogy ezzel együtt romlik az összkoleszterinen belül a nagy sűrűségű lipoprotein (HDL) aránya is, ami sokkal jobb előrejelzője a szívbetegségeknek, mint az alacsony sűrűségű lipoprotein (LDL) szintje. A trigliceridek és az inzulinszint is megemelkedik. Az alacsony nátriumszint elektrolitzavart okoz, csökken a szív teljesítménye, nő a szívritmuszavarok kockázata.
Egy 2021-es vizsgálat konklúziójaként ez olvasható. 'Ez a vizsgálat azt mutatja, hogy az általános népességben az ételkészítés során a sóhasználat csökkentése az MI nagyobb esélyével jár együtt. ... Vizsgálatunk kimutatta, hogy azok, akik az ételek elkészítése során bőkezűbben használják a sót, kisebb valószínűséggel szenvednek MI-ben.
Összességében tehát a szívbetegségek kockázata inkább nő, mint csökken a sóbevitel korlátozásával, még akkor is, ha a vérnyomásértékek látszólag javulnak. És ami még rosszabb, a sóhiány az inzulinrezisztencia kialakulásának esélyét is növeli, mivel a só megtartásának egyik módjaként a szervezetben megemelkedik az inzulin szintje. A magasabb inzulinszint ugyanis segít a vesének több sót visszatartani.
Ajánlott sófajták
Ha sót ad az ételéhez, mindenképpen természetes, feldolgozatlan sót használjon. Ez az, amire a szervezetnek valóban szüksége van. A feldolgozott asztali sót jobb elkerülni. A rózsaszín Himalája sót érdemes venni az íze és a mikrotápanyag-tartalma miatt. Nagyon népszerű a Redmond Real Salt, amelyet a Himalája sóhoz hasonlóan egy ősi óceáni sólelőhelyen bányásznak.
'Ha a mai óceánokból kinyert tengeri sót vásárolunk, akkor a modern kori szennyeződéseket is megkaphatjuk vele, beleértve a mikro- és nanoműanyagokat, továbbá nyomokban még a nehézfémeket is. Viszont ha egy ősi óceánból származó sót fogyaszt, akkor emiatt nem kell aggódni'.
A másik nagyszerű dolog a Redmond sóban, hogy viszonylag sok kalciumot és jódot is tartalmaz. A hagyományos tengeri sóban gyakorlatilag nincs jód.
Sokan tévedésben vannak, és azt hiszik, hogy a tengeri sónak van a legmagasabb jódtartalma, hiszen a tengeri ételek jódban gazdagok. De valamiért a modern kori óceánokból származó só, a tengeri só mégsem tartalmaz jódot ...
Ha megnézzük a jód mennyiségét a Himalája sóban, akkor az 10 gramm sóban kevesebb, mint 100 mikrogrammtól (mcg) akár 1000 mcg-ig is terjedhet. A Redmond 10 grammjában körülbelül 170 mcg jód van, ami csak egy kicsivel több, mint amit egy átlagember naponta elfogyaszt.
Az ilyen típusú sók fogyasztásával többnyire a napi ajánlott étrendi jódmennyiséget is magunkhoz vehetjük. Az a jó a Himalája és a Redmond sóban, hogy megfelelő mennyiségű jódot tartalmaznak. Amiből a Redmondban több van, mint a Himalájában, az a kalcium. A Redmond körülbelül 40 mg kalciumot és körülbelül 8 mg magnéziumot tartalmaz. A Himalája sóban gyakorlatilag nincs kalcium, és magnéziumból is csak körülbelül 1 mg van benne. '
(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
